Flóri másnap kora délelőtt összecsomagolt, mintha sürgette volna az idő, pedig tudta, hogy csak délután jön érte a kis tranzit. Nagy hangon járta végig a szobákat, búcsúzkodott. A lányok szobájába is betért ebéd előtt; széles vigyorral, hanyagul lehuppant a heverőre, és elégedetten szemlélte őket.
– Mi lesz veletek nélkülem, csajok?
– Mi lenne? Veled mi lesz a lakásotthonban, csávókám? – kérdezett vissza Viki, aki reggel óta a körmeivel volt elfoglalva. A látvány megért egy misét: leesett műkörmeit technokollal ragasztotta vissza, közben folyton szitkozódott.
– Én lelépek innen, aranyapám. Micsoda élet ez? Semmire nincs pénz, a cigi is luxus, a kávé is. Ez nem az én világom, nem ehhez szoktam! Ha hazamegyek, lesz egy-két keresetlen szavam anyámhoz. Tudod, miért vagyok bent? Nem? – nézett Vikire. – Hát én megmondom, mindegy már nekem, ha te is tudod… az anyám miatt.
– Mi van anyáddal? – lepődött meg Flóri.
– Hát ez az, mi van? Ő se tudja, már az eszét se tudja… féltékeny.
– Kire?
– Hát rám, te borjú, kire másra! Azt vette a fejébe, hogy kikezdtem a pasijával.
– Kikezdtél? – vigyorodott el Flóri.
– Az eszed tokja, mire gondolsz már! Nem annyira, mint ahogy gondolta. Nem feküdtem le vele, csak kedves voltam hozzá. A pénz miatt. A pasas titokban mindig adott lóvét.
– Az anyád dugott be ide?
– Hát rendesen besegített. Már nem bírtam idegekkel, leléptem a hisztije elől a haverokhoz. Ő meg rendőrökkel kerestetett. Nem enged élni, érted? Pedig lassan tizennyolc leszek, de hiába mondom neki, hogy hagyjon már a magam életére.
– Hát én se az otthonból megyek nyugdíjba, az tuti. De most nem pattogok. Jön a tél, a kóbor kutya is híd alá megy, ha fázik. Majd teszek róla, hogy ne unatkozzak. Na meg anyám szabadul karácsony előtt, megyek hozzá haza Pestre – dicsekedett önelégülten Flóri.
– Megint ült? – nézett rá Zita.
– Mindig bevágják. Kleptomániás. Szakmai ártalom.
– Zsebes, mi lenne, ha így mondanád?
– Hát, ja. Ha kijön, férjhez megy. Végre család leszünk.
– Ideje lenne, hogy lenyugodjon. De ne álmodj, sose hagyja abba a rablást – húzta el a száját Zita.
– Minek hagyná? Jól meg lehet élni belőle. Csak akkor bukik le, ha túl sokat szippant.
– A pasi milyen? – kíváncsiskodott Viki.
– Strici. Van lóvéja. A börtönben ismerkedtek meg. Jó fej, már találkoztam vele egyszer. Úgy mondta nekem, hogy „fijam”. Nagyon vagány csávó.
– No hisz’, jó kis család lesztek, Flóri! – biggyesztett újra Zita. – Mire vered magad? Ha közéjük keveredsz, te is börtöntöltelék leszel. Anyád hogy állt szóba egy stricivel, he? Nem félsz, hogy őt is utcára küldi?
– Anyám nem olyan! Ő szerelem nélkül nem fekszik le pasikkal! – sértődött meg Flóri. – Amúgy meg ez a sorsom, meg van írva a nagy könyvben.
– Mennél nevelőszülőhöz, oszt tanulnál. Nem vagy te hülye gyerek – mondta ingerülten Zita.
– Tanít engem az élet, az az iskola, csaja! – nevetett Flóri. – Na, cső, vigyázzatok egymásra! Szia, Móni! – lépett oda a kislányhoz. – Ne hagyd magad, rúgd szét legközelebb a fejét annak, aki beléd köt! Ha maradnék még, megtanítanálak önvédelemre. Gyere csak! – intett a lány felé. – Ezt neked adom, ijesztgetésnek se rossz. Emlék.
Óvatosan átcsúsztatott Mónika kezébe egy bicskát és egy öngyújtót.
– Rugós, ne félj tőle. Egy mozdulat, látod? Védd magad, ez a világ már ilyen.
– Köszönöm, Flóri! – hálálkodott Mónika, és gyorsan a zsebébe dugta az ajándékokat, nehogy valaki meglássa, még a két lány se.
Délután Flóri elindult a lakásotthonba. Már nem volt magabiztos a tekintete; nagyon is látszott rajta a bizonytalanság, amikor végigment a folyosón. A gyerekek kiálltak a szobaajtókba integetni, búcsúzni tőle. Flóri kényszeredetten vigyorgott vissza rájuk, ujjaival „V” alakot formált, és felmutatta feléjük a győzelem jelét. A hátán vitte az összes motyóját, ami olyan kevés volt, hogy elfért az otthontól kapott hátizsákban.
Miután Flóri elment, a lányok szobájába beköltözött a kedvetlenség. Mindenkinek hiányzott a közvetlen, barátságos modorú fiú. Zitának különösen; folyton csak sóhajtozott.
– Olyan vót nekem, mintha a tesóm lett vóna… ilyen az élet. Akit bírnék, az mind lelép tőlem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése