Nyugtalanul forgolódott. Hiába akart felébredni, nem tudott, pedig idegesítő, furcsa szöszmötölés zaja jutott el hozzá.
– Akkor már tudja, kedvesem, ki vagyok! – hallotta az ismerős, reszketős öreg hangot közvetlen közelről. – Már nem időzöm itt sokat, lassan lejár az időm. Figyelmeztetni szeretném: ne kövessen minden látomást, mert van, amelyik félrevezeti önt. A gyermekek anyja önző. Látta a jövőt, mégsem akarja, hogy úgy alakuljon, ahogyan megmutatkozott előtte. Mindent el fog követni, hogy megváltoztassa azt, amit már nem lehet. Az álmokra figyeljen, mert bennük van az útmutatás, de önmagának kell majd döntenie arról, hogyan lép tovább.
– Nem tudom, hogyan csinálta… átadott nekem egy tudást, de mit kezdjek vele, ha nem tudom használni, csak félelmet kelt bennem? – válaszolta Sára, egyenesen szembefordulva az árnyalakkal.
– Könnyű volt. A boltban mindketten ráéreztünk egymásra, mert ugyanaz a rezgésszámunk. Emlékszem, miközben engem nézett, a halott nagyanyjára gondolt. Miért pont egy halottra? Amikor a szemébe néztem, láttam a gondolatait… azt is, mi fog történni önnel a jövőben. Tudtam, hogy segítenem kell. Igaza van, félelmetes. Én is mindig ezt éreztem, amikor rá tudtam látni a jövőre. Hogy mit adtam át? Nem mindent, ne ijedjen meg. Csak annyit, hogy az érzékei ezután többre lesznek képesek egy átlagemberénél… lassan, idővel majd megszokja. A belső érzékei erősebbé váltak az átlagnál, figyeljen rájuk… sajnos a rossz dolgokat élesebben fogja érzékelni, mint a jókat… figyeljen az intuícióira!
A mobilja ébresztette fel, amely egyfolytában zenélt. Róza hívta.
– Sára, képzeld, mi történt! Ébredj már! Most nézem a reggeli híreket: valami eszelős felgyújtotta a bankunkat. Fel vagy már? Felfogtad? Gyere, kapd össze magad! Azt hiszem, a pasid az a szerencsétlen flótás.
– Nem a pasim! Ne szórakozz velem! Ennél hihetőbb hülyeséget is kitalálhattál volna korán reggel! – morgott vissza rosszkedvűen.
De Róza elérte a célját: minden álmosság egy pillanat alatt elillant belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése